Szervezetünk története
 

 Egyesületünk elődszervezete, a Csákvári Diák Sport Kör 1987-ben kezdte meg működését Ugrits Margó vezetésével.

 Az 1960-as 1970-es években tanított Csákváron Szabó Laci bácsi.  Ő volt, aki megszerettette velünk a természetet, a természet értékeinek, kincseinek felfedezését, ápolását, védését és megőrzését. Szinte hetente jártuk az erdőt, a rétet, másztuk a hegyeket.

 Mikor elkerült a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz, majd a Bükkbe, végül Zircre ciszterci társaihoz, nem múlt el úgy év, hogy ne látogatott volna meg bennünket. Hozta magával legújabb diaképeit és vetítés közben mesélt a képekről. Ittuk minden szavát. Másnap pedig bámultuk frisseségét, higgadt, nyugodt szavát, ahogy odaadással beszélt egy-egy bogárról, virágról, madárról, vagy nyakában egy hatalmas erdei siklóról.

  A '80-as évek második felében alakultak meg az iskolákban a Diák Sportkörök. Természetesen nálunk is alakult egy Bakancsos csoport, melynek vezetésére engem kértek fel. Nem sokat haboztam, elvállaltam. Pedig tudtam sok idővel, felelőséggel jár 20-30 gyerekkel járni ismeretlen erdőket, völgyeket, hegyeket. Bíztam annak a túracsoportnak a segítségében is (Tatabányai Cement) amelynek tagja voltam.

 Remek csapat jött létre, ismerkedtünk a turistatérképek olvasásával, iránytű, tájoló használatával, a turista jelzésekkel, a turista öltözékkel, szóval a természetjárás alapismereteivel. Azzal, hogy mi az erdőben csak vendégek vagyunk, eszerint illik viselkednünk. Sok szépséget megjártunk, eljutottunk a Vértes legszebb helyeire: Nagybükkön a Mária kép, Fáni völgy, Géza pihenő, Pátrácos, Máriaszakadék, Szépilonka forrás és még sorolhatnám.

  Hamarosan csatlakoztunk a teljesítmény túra mozgalomhoz. A Vértes és Kozma túrákon inkább a lányok, míg a Bakony, Gerecse, Budai hegység túráin a fiúk jeleskedtek.

 Izgalmasak voltak a barlangtúrák: a Báracházi barlang, a Balogvölgyi sziklaodu, a Kőlik , és a sokáig keresett Pamlagvölgyi sziklaodu.

 Többször találkoztunk december 6-a körül az erdőben a Mikulással és krampuszaival!

 Minden nyáron tábort szerveztünk törzshelyünkön a Mátyáskútnál. Aki egyszer eljött velünk, azt megbabonázta a hely szelleme. Itt a Robinson kunyhónál éltük át a napfogyatkozást, az augusztus elejei csillaghullásokat. Javítottuk meg az asztalokat és ülőalkalmatosságokat, takarítottuk ki a Szépilonka forrás környékét, kerestük meg, és virágoztuk fel a kapberekpusztai 2. világháborús katona sírokat.
Egyik sír felirata: "Légy bárki, bármely nemzet fia, Béke poraidra"
Egy másik kis halom, egy fa alatt, a fán bevésés jelzi csak a sírt.

  Este a tábortűz körül sokat beszélgettünk az élet dolgairól, játszottunk, énekeltünk, éjszakai túrára mentünk. Segítettünk a faszén égetőknek a boksát megrakni, begyújtani. Napközben sokat játszottunk, soha nem maradhatott ki a számháború (remek segítője volt Majtán Olga), az akadályverseny, a szellemi és logikai játékok. A tábori élet fontos eseménye volt az avatás, ugyanis aki nem vett részt az avatási procedúrán, az nem lehetett Csákvári Bakancsos. Ez alól a segítő felnőttek sem bújhattak ki.

 Nagy sikere volt a vándortáborainknak. Legszívesebben a milleneum évében rendezett táborra emlékszem. A Vértesi védrendszer várait kerestük fel. A Csókakői vártól indultunk, majd a Gerencsér várat, a Szentgyörgyvár vélt helyét néztük meg és a Vértesszentkereszti apátságot. Mindszentpusztán aludtunk. Reggeli után sátorbontás, és indulás tovább. Cél a Csáki vár. Ezután a Gesztesi vár következett. Természetesen nem maradhatott ki a Mátyáskút sem. Innem kirándultunk Majkra, Vértessomlón megtekintettük az erdei Mária kegytemplomot. 5. nap: a Vitány várhoz, a Szépilonka forráshoz, a Körtvélyes pusztai kis kápolnához látogattunk. A Máriaszakadékon ereszkedtünk le Csákányospusztára. Pihenés után innnen indultunk haza (mostmár vonattal és busszal).

  A Kihívás napján május utolsó szerdáján a Lóállás tetőre hívtuk a Csákváriakat Nap felkelte túrára. 100-200 fiatal, gyerek, idősebb és fiatalabb jött velünk hajnali 4 órakor a hegyre. Volt olyan, aki elmesélte, hogy 35 éve született, itt élt Csákváron, de itt fenn a hegyen még nem volt! Elfáradt mire felért, de a látvány megérte.

 Úgy a gyalogtúráknál, mint a táboroknál remek szülői, nagyszülői csoport állt mögöttem: Bogács Béla, Adamek Zsuzsa, Győrvári Zoli később Setét Vilmos voltak a reggeli és vacsora felelősek. Ebédet Dornyiné Szekeres Erika, Borosné Berki Zsuzsa, Fehérné Margó, Buncsákék (Marika, Lujzika, Pista). A szállításnál, éjszakai ügyeletnél: Gál Árpiék, Boros Tibi, Riffer Tibor, Mézner házaspár, Magosi Péter. A programok szervezésénél, a beszélgetéseknél, játékoknál Kenyéri Nelli volt segítségemre.

 Betegségem idején 1994-ben 1 évre Dornyiné Szekeres Erika vette át a csapat vezetését. 2004-ben nyugdíjba menetelemkor Adamekné Zsuzsa lett a túrázók vezetője. Sajnos sújos betegségem miatt túrákon már nem vehetek részt. Örömömet szolgállja viszont, hogy 2 évtizede nem szakadt meg a folyamat, mindig volt olyan aki a stafétabotot átvette. Köszönet érte.

 Külön öröm számomra, hogy azok a fiatalok, akik gyermekkorukban velünk kezdték a túrázást, a természetjárást, alapították meg 2007 tavaszán a CsTE-t.

 E rövid idő alatt is már sokat munkálkodtak: túrákat szerveztek, Munkatúrákat a Majosházhoz. Szeptember 16-án pedig Szabó Laci bácsi tiszteletére és emlékére emléktúrát szerveztek (közel 100 embert vittek el Laci bácsi egyik kedves útvonalára).

 Szeretnénk, ha a jövőben szeptember 2. vasárnapján Laci bácsi születésnapja alkalmából /szeptember 13./ kerülne megrendezésre az emléktúra.

 Ugrits Margó, és Kenyéri Kornélia egyesületünk tiszteletbeli tagjai, akik folyamatosan segítik háttér munkájukkal, szervezéssel, hasznos ötletekkel a csákvári természetjárás több évtizedes hagyományainak megőrzését, tovább örökítését.

Pamlagvölgy 1991	Mátyáskút 1991	Gézapihenő 1992
Túra 1992.01.03	Katonasír a Németvölgyben 1992	Vándortábor 1993
Vándortábor 1993	Vándortábor 1993	Vitányvár 1994
Vándortábor 1994	Kozma túra 1995	Mindszentpuszta 1996
Kőhányás - Gánt 1998	Kőhányás - Gánt 1998	Mindszentpuszta 1996
Máriakép 1998	Gánt 1999	Kozma 1999
Bodajk 2000	Bodajk 2000